3. fejezet

Felsikoltottam. De mikor megláttam, hogy ki az megnyugodtam. Meg változott. Megnyúlt, a haja rövidebb lett az arca pedig idősebb, de egyértelműen Tom állt előttem. Legszívesebben megöleltem volna, de nem tudom hogyan reagálna rá, hiszen már jó ideje nem láttuk egymást. Alaposan megnéztem magamnak. Kék rövid ujjú és egy kék farmer volt rajta fehér deszkás cipőjével kiegészítve. A nyakában egy láncon egy apró ezüstlánc lógott, de az alja nem volt látható mer t a pólója alá rakta. Még végig sem értem a nézelődésemnek mikor élesen rám szólt.

- Mondani is akarsz valamit vagy nézel még egy kicsit?- jó úgy látszik rábambultam. Szép volt Am ügyes vagy. Elsőre hülyét csináltál magadból előtte. Az apró merengésem után csak ennyit bírtam kinyögni.

- Szia. - gratu saját magamnak

- Szia? Ennyi? Ezért zavartál meg az edzésben? Hogy ennyit mondj, hogy „szia”? Mit keresel itt egyáltalán? – kérte számon rajtam, de ekkor jöttem rá, hogy neki halvány fogalma sincs arról, hogy ki vagyok én. Nem tagadom nem kicsit szomorodtam el. Nem hittem, hogy úgy lesz a találkozásunk, mint a filmekben hogy majd ölelgetjük egymást, de legalább elvártam, hogy megismer. Úgy látszik tévedtem. Az intézetben átélt napokat úgy látszik elfelejtette. Csak én nem feledtem volna? Kudarcomat elfogadva fordítottam hátat neki és indultam vissza az ajtóhoz, de előtte még ezt mondtam.

- Sajnálom, hogy meg zavartalak. Már itt sem vagyok. - ezzel ténylegesen elindultam. Alig tettem pár lépést mikor meg halottam valami fura hangot. Késve esett le hogy nevet.  Most tényleg kiröhög? Könnyek gyűltek a szemembe. Tényleg ennyi volt a barátságunk?

- Hé! Várjál már! –kiáltott utánam, de én nem álltam meg. Minek? hogy a képembe röhöghessen? De ezután olyat hallottam, amiért úgy cövekeltem le mintha falnak mentem volna. – Hé LOL várjál már! – így nevezett az intézetben is. De nem akartam megfordulni, ami azt illet a döbbenettől mozdulni sem tudtam. Most mi van? Mégis emlékszik? Csak szívatott volna? Hallottam, ahogy mögém lép majd a vállamra teszi a kezét, de továbbra sem fordulok meg. – Hé LOL! Sajnálom, ha meg bántottalak, de nem gondoltam, hogy itt találkozunk újra.

- Emlékszel? - kérdeztem tőle suttogva

- Mire?- kérdezett vissza értetlenül

- Rám.

- Persze hogy emlékszem. Hogy ne emlékeznék rád. De rám néznél végre?- meg tettem, amit kért. Egy ideig még egymás szemébe néztünk végül ő törte meg a csendet- Meg sem ölelsz?

Nekem több se kellet, habozás nélkül a nyakába ugrottam. Mert miért is ne? Hiszen most kaptam vissza a legjobb barátomat.

*2 évvel később*

Két év telt el mióta Greg felhozott az utcáról. Napra pontosan. Július 21. Ezt a dátumot örökre megjegyeztem. És ma van pontosan 2 éve. Sok minden történt azóta. A hajamat vörösre színeztem, stílust váltottam. Munkahelyem is van egy kisebb vegyes boltban. A szálláson is melóznom kell, szóval van elfoglaltságom. Ritkán van mikor semmi dolgom nincsen mivel vagy edzünk, vagy dolgozom, vagy a Barlangban melózom. Az elején nehéz volt beilleszkednem, de mostanra bele jöttem mindenbe. Már nem kések sehonnan, a környéket kiismerve a rendőrök elől is meg tudok segítség nélkül lépni minden illegális bemutató után. Az elején 5 perccel hamarabb nekem le kellet lépnem mivel nem futottam gyorsan és elkaptak ráadásul ki magyarázni sem tudtam szóval a többieknek le kellett tenni értem az óvadékot. Nem repestek érte az örömtől. Sokan mérgesek voltak, de az már régen volt. Mostanra megedződtem és a beszélőkémet is tökéletesre fejlesztettem. Volt egy pasim is egy fél évig egy hete szakítottunk. De visszatérve arra, hogy miért is fontos ez a nap. Ezen a napon gyökerestül megváltozott az életem pedig ez is úgy indult, mint a többi. Felkeltem edzettem 1 órát majd elmentem sétálni mivel szabadnapom van, vagyis semmilyen melóba nem vagyok beosztva és a munkahelyemre sem kellettem ma. A közeli parkban sétáltam egy jegeskávéval a kezemben és fejhallgatóval a fejemen, amiben üvöltött a zene. Majd hirtelen valaki belém csapódott hátulról felborítva engem majd pedig ő maga is rám zuhant. Egy fiú volt az. Az arcát egy széles napszemüveg takarta és a kapucni is a fejébe volt húzva. Még én fel sem eszméltem mikorra ő már felpattant és bocsánatot sem kérve tovább rohant. Már éppen valami durvát kiabáltam volna utána, hogy mégis mit képzel magáról mikor meghallottam a sikoltásokat abból az irányból ahonnan a fiú menekült. Nem kellet egy perc sem és a hangforrást is megláttam. Egy sikoltozó lánycsapat volt. Eleinte furcsálltam, de kicsit késve esett le hogy a fiút üldözték. Először hagytam volna annyiba az egészet mikor eszembe jutott milyen paraszt volt, hogy még csak bocsánatot sem kért. NA, ezt azért még sem hagyhatom megtorlatlanul. Gyorsan végig pörgettem, hogy merre indult és a lehetséges kikötési pontjait majd a leg rövidebb úton elkezdtem futni. Nem sokáig kellet futnom mire meg találtam. Még mindig futott. – Az ostoba- mondtam ki hangosan csak úgy magamnak. Tényleg ostoba volt, hiszen nem keresett magának menedéket üldöző elől. Gyorsan beértem őt és most rajtam volt a sor hogy neki menjek. Azonban túl erősen vágódtam hozzá így mindketten felestünk. Meg sem vártam, hogy felálljon máris elkezdtem a mondandómat.

- Te mégis mi a francot gondolsz magadról? Te azt hiszed, hogy csak úgy… - kiáltottam rá, de meg sem engedve hogy a végére érjek közbe vágott

- Most ere nincs időm! - mondta szaggatottan lélegezve majd feltápászkodott és indult is volna tovább, ha nem ragadom meg a karját.

- De igenis végig hallgatsz mivel még nem fejeztem be! És amúgy is ilyen módszerrel a végtelenig kergetnek!- mondtam kikelve magamból

- Mert téged biztosan sűrűn kergetnek. – mormogta maga elé - Nem értesz meg! Üldöznek engem! Várj, azt mondtad, hogy ilyen módszerrel? Milyen taktikával lehet tőlük meg szabadulni? Ha szeretnéd, hogy meghallgassalak, akkor segíts! – mondta alkudozva. Már rá vágtam volna, hogy miért segítenék neki mikor bevillant egy kép. Az, amikor engem üldöztek.  Majd elkaptak és börtönbe zártak. Rossz volt. Nagyon rossz és fárasztó is. Bár tisztában vagyok vele, hogy őt nem zárnák börtönbe, de valahogy úgy éreztem segítenem kell neki.

- Jó gyere! – mondtam majd a kezét megragadva húztam magam után a fás liget belsejébe. A sűrű lombú fámig meg sem álltam vele. Még akkor találtam ezt a fát mikor először adtunk itt műsort és ide másztam fel nehogy megtaláljanak a zsaruk. Másfél órát vártam, míg elmentek a rendőrök. Azóta többször jöttem ide csak úgy. A fám törzséhez érve elengedtem a kezét majd rutinosan lendületet véve először a törzsére ugrottam majd a legalacsonyabb ághoz, ami közel 3 m magasságban volt. Mentem volna tovább mikor eszembe jutott, hogy a srác tuti nem tud feljönni utánam. Így leülve a törzsre a lábamat beakasztva lógtam le vissza hozzá, hogy valahogy felhúzzam. Többször is próbálkozott, de nem értük el egymást. –Próbálkozz úgy ahogyan én csináltam. Majd valahogy elkaplak. –próbáltam sürgetni mivel elég közelről lehetett már hallani a sikoltozásokat. Kétszer próbálta meg mire sikerült valahogy elérnünk egymást. Gyorsan felhúztam és tovább rángattam felfelé míg elég magasra nem értünk. Amint elértem pihenő helyemet, ami 10 m magasan volt letelepedtünk. Éppen időben, mert a lombok között kilesve láttam, hogy pont alattunk állnak és a fiút keresik. A zajt kihasználva felé fordultam, hogy végre elmondjam, amit akartam neki. De mire belékeztem volna a mondandómba rájöttem, hogy az akkor érzett haragom elszállt.

- Na! – fordult ő is felém – Mit is akartál mondani?- szegezte nekem kérdést, amire nem tudtam válaszolni

- Már nem emlékszem. – mondtam mire még is szembe jutott egy része – Ki vagy te?

A fiú nagyot sóhajtott mielőtt kimondta. –A barátaim JB-nek hívnak. –nézett rám majd levette a szemüvegét és a kapucniját is hátra tolta felfedve az arcát. Azt látva ledöbbentem. A lehetetlen is lehetséges volna? – Én vagyok Justin Bieber.

2. fejezet

Szinte még ki sem léptem a fürdőből egy lány szó szerint belém csapódott. A haja hidrogénezett szőke volt, az alját pedig feketére festette.  A szeme ijesztőn kéken nézett vissza rám, és tele volt piercingezve, de az arcán barátságos mosoly bujkált.

-          -Szia – köszönt miközben felsegítettem a földről – Bam-Bam vagyok, de itt mindenki csak B-B -nek hív – mutatkozott be végül

-         - Szia. Am vagyok. Bocsánat, hogy neked mentem nem figyeltem.

-        -  No Para kiscsaj. Gyere, körbe vezetlek! – ragadta meg a karom és kezdett el maga után húzni az egyik ajtó felé, ami ha jól emlékszem a hálóba vezetett. Jól is gondoltam. Az ajtó mögött hatalmas, de viszonylag zsúfolt terembe érkeztünk. Rengeteg ágy volt összevissza mellettük szekrénnyel, még függő ágy is volt pár fekvőhely közé betuszkolva. Ágyakon a huzat a tulajdonosát tükrözte, virágos ágyneműtől kezdve fekete koponyáson át (B-B -jére tippelek) minden volt. Kicsit elbambulhattam, mert mire feleszméltem pillanatnyi idegenvezetőm jó pár ággyal odébb járt így hát, utána siettem egészen addig, míg meg nem torpant ez egyiknél- Ez lesz a te ágyad – mutatott az előtte lévő ágyra. Látszott rajta hogy nincs használatban, mert fehér volt rajta minden- Mint látod, a saját stílusodba rendezheted majd be az ágyadat és környékét. Mostantól ez lesz majd a te birodalmad. szeretnél most kipakolni vagy inkább megismernéd a többieket?

-          Inkább az utóbbi!

-          -Aha! Akkor igaz az, hogy ismered Tommy-t? Nagyon aranyos gyerek! – nézett rám csintalanul és közben húzogatta a szemöldökét mire én elvörösödtem - Na jó, nem nyaggatlak tovább. Tudod azért kíváncsi lennék rá hogy mit lát benned Greg. Na! Gyere utánam!

-          -Várj az utóbbit hogy érted?- tettem fel kérdésem, amire válaszolt is volna, ha nem ront be nagy hanggal a szobába két srác és egy lány. Két fiú nagyon hasonlított egymásra, valószínűleg ikrek lehettek. Valamin nagyon nevettek mivel csak utólag vettek észre minket, de amikor megláttak abbahagyták a bohóckodást és kíváncsian néztek rám majd oda jöttek hozzánk. Az ikrek széles vigyorral köszöntöttek, míg a lány kicsit ellenszenvvel és fürkészve.

-          -Szia! Örülök, hogy meg ismerhetlek – mutatkozott be a magasabbik testvér majd mellette állóra mutatott – Ő itt az öcsém. Mi vagyunk a Santiago ikrek, de mindenki csak Ikreknek hív minket.

-          -Pontosan! – vágott közbe az ifjabb Santiago – Mondjuk nekünk nincs ezzel bajunk, meg mivel mindig együtt vagyunk és semmit sem csinálunk másik nélkül tök mindegy, hogy mit akarnak, de azt mind kettőnktől akarják.

-          -Értem, én Am vagyok.

-          -Hello én Steph vagyok. Igaz hogy téged Greg hozott ide?

-          -Öhm.. Igen. De miért van mindenki ezen úgy kiakadva?

-          -Na, majd én mindent szépen elmondok- állt mellém B-B – Gyere még nem fejeztem be a körbe vezetést. Nos, - kezdett bele mihelyt elhagytuk a szobát- meg ismerkedtél már az ikrekkel és Steph-el, a három leghülyébb emberrel és most ezt pozitívba mondom. Ők felelnek a „humoros” mozdulatokért. A többieknek is meg van a maga története és szerepe. Van egy úgy nevezett irányítónk, Luke, őt nagyon kevésszer fogod látni mivel szinte, sosincs itt, ha meg itt van, akkor táncol egyet, ritkán majd pedig bevonul az irodájába. Ott az a vörös hajú lány, Penelope. Ő csinálja mindig a remixeket, amire táncolunk. A srác a másik oldalon Fable, az egyik legjobb free style-os. A csoport a szivacsgödörnél a break-esek Monster, Boogie, Frankei, Eddy és a két lány Shawna és Amii. Ja meg a húga Justine és Steph is. Mac poppy-s és Jay meg loky-s. Greg szintén free style-os de breakben is otthon van. Közülünk ő a legjobb táncos valamint ő az összekötőnk Luke-kal. Mellesleg ő itt a legjobb pasi is. Kicsit azért lepődtek meg a többiek, mert ő még sosem hozott senkit, vagyis csak egy embert pár hónapja, Tommyt. Ő általában a tetőn van, és ott gyakorol, vagy csak szimplán lóg.. Óóó Greg táncolni megy.

-          -Ez miért fontos?- kérdeztem meglepetten

-          -Mert ritkán táncol szinte csak akkor mikor a mobokat csináljuk. Mellesleg nagyon jól csinálja. Gyere, nézzük meg! – így hát bementünk az üveg terembe s nem csak mi tettünk így. Szinte mindenki bejött, aki meg nem az akkor is láthatóan közelebb húzódott a teremhez. Mikor meg szólalt a zene rögtön megremegett a lábam. Ez akkor szokott velem történni mikor „megszólít” a zene. Amikor B-B azt mondta, hogy jól táncolt nem túlzott, mert, Greg hihetetlenül jó táncos. Kicsit hangzavar volt, de mikor elindította a zenét mindenki elcsitult. Drake- Fall For Your Type című számára kezdett el mozogni, de úgy hogy tátva maradta a szám! 

   A végén mindenki bedobta hozzá a cipőjét tisztelete és gratulációja jeléül körbenézett majd pedig a szeme megállapodott rajtam aztán elmosolyodott és elindult felém.

-          -Na, milyen volt? – kérdezte vigyorogva és egy csöppet meg izzadva

-          -Hű hát eszméletlen- válaszoltam mire még szélesebben elvigyorodott – Jó lenne, ha én is így tudnék táncolni!

-          -Nem is rossz ötlet.

-          -Várj mi?

-          -Gyere! – mondta majd megfogta a kezem és kezdett el maga után húzni. A terem közepéig meg sem állt. – Elindítom a zenét és te táncolj!

-          -Várj! ÉN nem tudok úgy, mint te!

-          -De akarsz úgy, mint én? – kérdezte mire én csak bólintottam – Akkor táncolj!

Elindított egy számot. Megpróbáltam úgy mozogni, mint ő,

 De csak azzal azt értem el, hogy nevetségessé váltam. Mindenki nevetett. Mire én lehajtott fejjel indult el kifelé.

-          -Mi a baj? – jött oda Greg – Feladod?

-          -Nekem így nem megy. Csak hülyét csináltam magamból.

-          -Egy kicsit igen. De, csak azért mert utánozni akartál! Táncolj úgy, mint amikor találkoztunk. Érzésből! A többiekkel meg ne foglalkozz! Csak magadra koncentrálj!

-          -Oké. De feljebb tekernéd a hangot? – erre már csak bólintott és elindult vissza a lejátszóhoz - Köszi.-

-           Meg próbáltam úgy tenni, ahogy mondta. Mindent kizártam magamtól és csak a zenére figyeltem. Kicsit azonban meglepődtem, hogy egy Justin Bieber Számot adott be, de ő csak intett, hogy csináljam. Így hát táncoltam ismét. 

     A végén többen is oda jötte gratulálni. Majd pedig mentek dolgukra.

-          -Jó volt Am! – jött végül oda Greg is –Köszi. Miért pont Justin Bieber?

-          -Meg akartam nézni hogyan birkózol meg vele. Egy RISZÜ-nek tökmindegy mire táncol!

-          -Köszi – köszöntem meg majd pedig anyakamat nyújtogatva hogy mögé lássak megpróbáltam a szememmel megkeresni Tomot.

-          -A tetőn van. De nyugi, látta, ahogy táncolsz.

-          -Mi? – kérdeztem értetlenül mire ő csak a plafonra mutatott, amin egy üveg sáv helyezkedett el – Akkor én most..?

-          -Menj nyugodtan.

-          -Köszi. – köszöntem már sokadszorra majd elindultam kifele hogy felmenjek a tetőre. Amint felértem, a szemem elé tárult mit is rejt a tető. Szinte egy kiképző hely lehetne a katonaságon falakat hálókkal, rudakkal meg csövekkel. De Tomot nem találtam sehol. Már épp indulta volna vissza mikor egy kéz ragadta meg a csuklómat…

1. fejezet

14 éves voltam, amikor az életem gyökerestől megváltozott. Az utcán tengettem napjaimat, találkozásunk szimpla véletlen volt, hiszen önkéntelenül voltam azon helyen. De mindent csak sorjában.

A szüleim 2 éves koromban haltak meg, így a bátyámmal egy árvaházba kerültünk. Úgy ahogy szoros volt a kötelékem vele, mindig próbált megvédeni.  6 éves volt mikor elszakították tőlem azzal a szándékkal, hogy csak őt fogadják örökbe. Volt ott azonban egy szőke gyönyörű szép égszínkék szemű fiú, Tom. Igaz 2 évvel idősebb volt, de Ő volt a legjobb barátom. Mindenhová elkísért, a desszertjeit mindig nekem adta. Engem 7 éves koromban vittek el Tomot magára hagyva. Miután magukhoz vettek új nevet adtak azzal a szándékkal, hogy éreztessék, hozzájuk tartozom. Bridgit. Ezt a nevet kaptam. Bridgit Hathaway. A nevelő anyám Anne kedves volt, de a férje Carl kegyetlen. Folyton üvöltött rám és mikor Anne nem volt otthon, ami akkor még ritkán volt, megerőszakolt, ha pedig szólni mertem volna egyszerűen megütött. Sajnos, amikor Ő meghalt (az a vadbarom agyon verte) ez napi rendszerré vált. Délelőtt dolgozott én takarítottam majd mikor haza ért megerőszakolt utána pedig meg vacsorázott, mintha mi sem történt volna. Addigra már megszokottá vált, de nem sírtam többet miatta csak este az ágyamban, hiszen attól még ugyanúgy fájt. A verések akkor tértek vissza mikor beértem és gumit kellet használnia plusz még egy hetet ki is kellet hagynia miatta. Természetesen akkor is engem büntetett, hiszen ez mind az én hibám, hogy fejlődök. Egyedül a filmek és a zene tartotta bennem a lelket. De legfőképpen táncolni imádtam. Amikor a vadbarom (magamban így neveztem Carlt) nem volt otthon folyton táncoltam. Eleinte csak lépegettem egyet-kettőt, de később már rendesen newstyleoztam (nevét utólag tanultam meg). 12 éves voltam mikor ezt megelégeltem és egy nap összepakoltam minden holmimat azzal a céllal, hogy megszököm. 3 napig aludtam mindenféle csövekben és bujkáltam a rendőrök elől. Éppen egy új „lakó helyet” kerestem és némi ételt mivel elfogyott, mikor meg hallottam a zenét. Nem az a, hogy is mondjam „nigga” zene nem is pop zene hanem inkább keverve volt a kettő olyan hip-hop-os. A forrására egy játszótéren találtam rá. A tér közepén kisebb tömeg volt közre fogva a produkciót. Közelebbről is meg akartam nézni még is mi folyik ott. Amint oda értem és meg láttam pontosan miről van szó azonnal megnyerte a tetszésemet. Három fiú táncolt, de nem a lábukon, hanem egyéb testrészeiken (breakeltek, ezt is csak utólag tudom). Hátul két másik srác mozgott ritmusra. Néha váltották egymást, de főképp az első három táncolt. Mikor az hittem, hogy vége a műsornak elő jött egy fiú. Azonnal meg ismertem. Tom volt az az árvaházból. Kissé sután, de meglepően ügyesen és pörgősen táncolt. Csak úgy kapkodta a lábát. :) Mutatványának a rendőrök szirénája vetett végett. Hirtelen mindenki rohanni kezdett. Nekem is mennem kellet volna, hiszen tudtam, hogy a vadbarom köröztet, de én csak Tomot figyeltem. Próbáltam követni, de egy sikátornál szem elől vesztetem. Kicsit féltem be menni, de meg kellet bizonyosodnom róla hogy tényleg ő az. Mellesleg már nincs mitől félnem az erőszaknál és a verésnél mi rosszabb történhetne velem? Így hát beléptem a sötét és igen ijesztő utcába. Elég mélyen bent voltam már mikor meghallottam a lépteket magam mögött. Megfordultam, de csak egy sötét alakot láttam. Mielőtt megszólalt volna azt hittem, hogy csak oda képzeltem mivel vagy 10 percig álltunk egymással szemben némán.

-          Nem kéne egyedül kószálnod egy ilyen környéken. Rossz dolgok történhetnek veled.

-          Tudom.

-          Tudod? Fogalmad sincs, róla milyen veszélyek leselkedhetnek rád egy ilyen környéken!

-          Van rosszabb a verés és erőszak kombinációnál?

-          Honnan lenne fogalmad ilyesmiről?- kérdezte lekicsinylően mire én behunytam a szemem és akkor elözönlöttek az emlékek, ahogyan a vadbarom a pultnak lök és szaggatja le rólam a ruhákat. Láthatott rajtam valamit, mert újra megszólalt, de a hangjában most együttérzést és aggodalmat lehetett érezni- Ó. Ki tette azt veled?

-          Nem számít. De most mennem kellene..

-          Had segítsek! Miért jöttél ide?

-          Kerestem valakit. Odakint a téren táncolt egy fiú és azt hiszem..

-          Ki? Az a kis fiú?-kérdezte mire én bólintottam- Ő Tommy most lesz 14 éves. A bandában van benne. Mellesleg én is.

-          Azt hittem ismerem.

-          Honnan?

-          Mondjuk azt, hogy egy helyen nőttünk fel- néztem rá szomorúan

-          Lehetetlen mivel ő árvaházban..

-          Én is - ekkor szerintem végre megértette

-          Ó. Nehéz eset vagy te hallod-e?- vigyorgott rám kínkeservesen- Hol laksz most? Haza kísérlek.

-          Ne! Én.. eljöttem onnan. Nem megyek oda vissza soha többé!

-          Oké, akkor van kedved velünk lenni pár napot?

-          Nem lenne gond?

-          Nem hiszem. Bár előnyödre válna, ha tudnál táncolni.. de tudsz valami kaját csinálni?

-          Tudok táncolni…- szólaltam meg halkan

-          Mi? Na, mutasd!- vigyorgott le rám

Így hát táncoltam.

Ezután vigyorogva megölelt majd megfogta a bőröndömet (igen magammal cipeltem végig) és bevezetett az egyik rozoga épületbe. Kiderült, hogy ez csak álca néhány labirintusszerű folyosó után egy hatalmas két szárnyű fa ajtóval találtuk szembe magunkat.

-          Várj-szóltam hírtelen- Tom.. vagyis Tommy őt nem Tomnak hívják?

Éppen nyitotta volna az ajtót, de visszacsapta, megpördült é lenézet rám.

-          Tudod, mindenki azért van itt, mert új életet akar kezdeni. Új élettel újnév is jár. Én Greg vagyok.16 leszek. Te ki szeretnél lenni?

-          Én.. Bridgit semmi féleképpen nem. Ezt a nevelőimtől kaptam. Az régi nevemet nem kaphatom vissza?

-          Dehogynem- mosolygott rám – Mi lenne az? Lehet csak monogram is, ha akarod.

-          Amelia. De csak Am- néztem fel rá végül

-          Oké.. Am- vigyorgott ismét rám- Figyelj, itt vannak szabályok

-          Sok?

-          Nem- mosolygott ismét- Csak öt. Az első hogy soha ne kérdezz senkit a múltjáról. Ha akarja, majd akkor Ő beszél róla. A második, hogy sose hagyjuk cserben egymást. Ez a tipikus együtt nevetünk együtt sírunk story.  A harmadik hogy kérdezés nélkül nem vesszük, el más cuccát ez vonatkozik a tánc elemekre is. A negyedik, hogy csak random flashmobokat csinálunk. Vagyis nem tervezzük meg az egész koreográfiát. És az ötödik senki idegennek nem beszélünk erről a helyről, amit mi csak Barlangnak hívunk- majd benyitott a terembe. Hát meg kell, hogy mondjam Disneyland ehhez képest semmi. Minden rikítóan színes volt, de még is összhatásban volt mindennel. Ahogy jobban körül néztem jobb oldalon egy nagyobb ajtó volt plusz még egy vasajtó a sarokba. Greg látta, hogy mit nézek ezért kicsit segített- a nagy ajtó mögött a hálóterem van. Mindenki egy helyen alszik. A másik ajtó a tetőre vezet illetve az alaksorba és egy vészkijárat az egyik sikátorba. Szerinted mire hasonlít ez a hely?

-          Disneyland?

-          Én is ezt mondtam legelőszőr. Csak annyi a különbség hogy ez ezerszer jobb. Mint látod, van egy olyan rész, ami bemélyed, na, ott szivacs van rugókkal beültetve. A különböző ugrásokat vagy szaltókat gyakoroljuk ott. Van, egy üvegfallal leválasztott és hangszigetelt tükrös rész sima gumi padlóval ott a szimpla elemeket gyakoroljuk, és mellesleg ott van a legjobb hangosító. Vannak nagyobb dobogók, különféle korlátok, csövek, gyűrűk, hinta, rámpa, dobbantók, szivacsgödör, különféle bevonatokkal kisebb színpadok és… inkább nézz körül. Ami még lényeg, hogy ott van három ajtó. Az első a mosdó, belül elkülönül férfi és női rész nyugi. A harmadik a zuhanyzó ez egybe van, de tej-opál üveggel el vannak különítve. A második pedig a konyha. Van benne minden, ami kell sütő, mikró, csapok, asztal+székek és dobpergést… mosogatógép!- nézett a végén rám nevetve mire és is elmosolyodtam.

-          Oké én szeretnék…

-          Tudom, zuhanyozz le, bent találsz törölközőt. Vidd magaddal a bőröndödet. Nem tudhatod, hogy mi kellesz belőle. Ja és a koszos ruháidat pedig majd a mosdóba vidd be ott van, egy szennyes kosár oda dobd bele és majd ki mossuk. Utána bemutatom a többieket.

-          Oké.. hé Greg..

-          Hmm? –nézett rám érdeklődve

-          Köszönöm- néztem rá hálálkodva

-          Nincs mit- mosolyodott el utoljára majd elsétált

Behúztam magam után a fürdőbe a bőröndömet majd becsuktam az ajtót. A tükörbe nézve egy csapzott kislány nézett vissza rám. Megkerestem a törölközőt és levetkőztem. A zuhany alá beállva meg nyitottam a forró vizet és szimplán folyattam magamra közbe végig gondolva utamat idáig. Jó 20 perc múlva elzártam, de persze előtte jól lesikáltam magamat. A tükörben már egy kicsit egészségesebb látvány mutatkozott. Az utolsó tiszta ruhámat és cipőmet felvéve még utoljára belenéztem a tükörbe.

-          Jól van Am. Vége van. Készen állsz az új életre!

Egy nagy levegő vétel után kiléptem az ajtón be a Barlangba, hogy találkozzak a többiekkel..

Bemutatkozás

Sziasztok!
Úgy döntöttem új blogot nyitok amely egy hétköznapi lány életéről szól ami egy véletlen találkozással a feje tetejére állítja majd a dolgokat. A régen eltűntnek hitt testvér és régi szeretők is feltűnnek majd mely szintén tovább bonyolítja a lány életét.